Sziasztook! Végre elkészült a 6.fejezet is! Élvezzétek (+ a képeket:P), kérek véleményt is:)
Karakterek: Damon, Elena, Benett nagyi, Isobel, (Bonnie)
Elena Gilbert az éjszaka folyamán csak forgolódott az ágyában, ezért úgy gondolta már nem fog elaludni, felült, a háta mögé helyezte a párnáját és úgy dőlt neki a falnak. Immár nyugodtan át tudta gondolni a tegnapi vallomásokat. Nem volt olyan jó ötlet késő este felfedni mindenki titkait, de még is az aggasztotta a legjobban, amit Damon mondott neki, vagy amit nem, mivel nem akarta még jobban kíváncsivá tenni a lányt ezért csak egy nevet említett, és azt, hogy ő a hasonmás. Ki az a Katherine Pierce? Csak annyit tudott, hogy ő is vámpír, és Stefan Salvatore változtatta át. Miért nem találkozott még velük? Ők rosszat akarnak neki? Igazából nem is tőlük félt. Klaus. Ez az egy név motoszkált a fejében, a hibrid neve. Mennyire lehet erős? Ha vérfarkas és vámpír is, akkor rettentő nagy ereje lehet, és még is az anyja szembe mert szállni vele…vagy bármi történt is ő odaállt a hibrid elé teljesen védtelenül, aki megölte, de hiába, mert az anyja vámpírként sem elég erős, hogy megvédje őt. Nem hitte volna, hogy ekkora veszélynek van kitéve, hogy akár ki is olthatták volna az életét örökre, ha nem készül fel előre. Tehát Katherine véréből ivott Klaus, pedig az ő vérét akarta megkaparintani. Ó, és tegnap még mindenkivel kiabált, amiért próbálják őt életben tartani. Most már teljesen más szemszögből látja az egészet. Már azt sem bánja, hogy a barátai természetfeletti lények, ők jót akarnak neki, és ezt így kell elfogadni. A gondolkodásban észre sem vette, hogy a két függönye közül beszűrődő fény a szemébe süt. Gyorsan felpattant az ágyról, és elkezdett öltözködni. Muszáj ma reggel beszélnie Isobellel, bocsánatot kell kérnie a viselkedéséért. Kitárta a szekrényét, hogy elővegye a ruháit, majd magára rángatta őket, és már futott is le az emeletről. – Anyaa! – kiabálta, miközben a nagy rohanásban csak a lépcsőfokokat nézte a lába alatt, és amikor befordult volna a konyhába nekiütközött valakinek. - Jó reggelt! – mosolygott rá Damon.
- Ah te meg, hogy? Miért vagy itt korán reggel? – kérdezte fáradtan Elena, és próbált elsétálni Damon mellett, aki nem engedett. Tegnap pont elég volt belőle, ma semmi kedve sem volt veszekedni, csak gyorsan le akarta rendezni a dolgokat az anyjával.
- Miért ne? Van ma egy elhalaszthatatlan programunk, és gondoltam jövök egy kicsit hamarabb, hogy megbeszéljük a tegnapi eseményeket. – a férfi még mindig eltorlaszolta az utat Elena elől.
- Milyen program? Ne hülyéskedj, én ma nem megyek sehova. Beszélnem kell anyával. – egy mozdulattal arrébb tolta Damont a vállánál fogva, de a férfi gyorsabb volt és kitért a lány útjából.
- Az ráér, különben még alszik. Reggelizz, utána indulunk! -Damon, nem megyek sehova. – mondta Elena és elindult a konyhába, hogy megtöltsön egy tálat tejjel, amit teleszórt müzlivel, és hozzálátott a reggelihez.
- Elena, ne kezdd megint. Isobel szeretné, hogy elmenyjünk kocsikázni. A lány nem felelt semmit a vámpírnak, mert ez a kiruccanás nem szerepel a mai tevékenységei listáján. Reggeli után beszél az anyjával, és Bonnieval. Épp elég, hogy a férfi ide is eljött, nem szeretne még egy olyan pillanatot, amilyen a tegnapi volt, hogy Damon rányitott a szobájában, amikor még köntösben volt.
- Vedd fel a kabátod, indulunk! – mondta a vámpír.
- Nem megyek sehova. – tiltakozott a lány.
- Ne akard, hogy a vállamon vigyelek ki a házból!
- Hova akarsz vinni engem?
-Bonniékhoz megyünk, ott elmagyaráznak neked mindent. Gyere már! – próbált türelmes lenni a férfi.
A Benett házba? Miért? Mit kell még tudnom? Legalább Bonnieval le tudja rendezni a dolgokat, ő a legjobb barátnője és ez így is marad, annak ellenére, hogy ő boszorkány. Ettől nem fog megtörni a barátságuk. Felkapta a kabátját és Damon mellett helyet foglalt az autóban.
-Mit akarnak nekem mondani a boszorkányok?
-Ha én elmondom, akkor mi értelme lenne elmenni odáig? – mosolygott rá a vámpír, aki rátaposott a gázra és 10 percen belül, már a Benett ház előtt parkoltak a kocsival.
-Ez Bonniék háza? – ámult el Elena.
-Igen, ha nem tudnám, valószínűleg azt gondolnám kísértetház. – gondolkozott hangosan Damon.
-Mivan? – mondta magának a lány, miközben összeráncolt homlokkal a férfire nézett.
– Te jártál már itt?
-Nem, hölgyeké az elsőbbség! – mutatott az ajtó felé. Elena mosolyogva a fejét csóválta majd kopogott az ajtón.
-Üdv Elena! – nézett ki az ajtón a boszorkány mosolyogva, majd meglátta a vámpírt és lehervadt arcáról a vidámság. –Damon. Gyertek beljebb! Amint beléptek a házba Bonnie is megjelent a folyosón.
–Elena!- kiáltotta és megölelte a barátnőjét. –Örülök, hogy eljöttél!
-Hé, nekem itt már senki sem örül?! –nézett a boszorkányokra, akik tudomást sem vettek a vámpírról. -Elena, amikor Isobel itt járt, akkor egy gyűrűért jött, pontosabban egy varázsigéért. –magyarázta a Benett nagymama.
-Gyűrűért? Milyen varázsige? –nagyot nézett a lány, mire kell az anyjának varázsige?
-Igen, tudod kedvesem, az anyukádnak szüksége van egy olyan gyűrűre, amire rámondom a megfelelő varázsigét. A legtöbb vámpír visel ilyen gyűrűt, mert megvédi a napfénytől, hogy ne égjenek el. –mutatott Damon gyűrűjére.
-De anyának nincs ilyen gyűrűje! Akkor…- Elenának még a lélegzete is elakadt, annak ellenére, hogy az anyja vámpír nem akart neki rosszat, főleg nem azt, hogy elégjen, még bele sem mert gondolni, mi lenne vele nélküle.
-Nem! Nem lesz semmi baja, amíg a házban van és nem éri fény. Persze mi elmondjuk neki a varázsigét, de nekünk szükségünk van a segítségére, és a tiétekre. – nézett a lányra a boszorkány, miközben besétáltak az egyik szobába, és leültek a kanapéra.
–Klausnak sok összetűzése volt az apjával, Mikaellel, ellenségek voltak, harcoltak egymással. Mikael vámpírvadász volt, és üldözte a Klaust és Rebekaht, addig, amíg Abby Benett be nem zárta egy koporsóba, de ma már nem él, megölték Mikaelt. Klaus a család többi tagját koporsókba zárva őriztetni, tőrrel a szívükben. Miután hibriddé változott, biztos vagyok benne, hogy több napig a hold irányította, de mára már valószínű, hogy azzal van elfoglalva, hogy a saját fajtáját hozza létre Katherine véréből, amit csak kis üvegcsében vitt el és az még nem lesz elég egy sereg hibridhez. Ebből következtethetünk, hogy rájött az átverésre, vagy is arra, hogy Isobel nem téged áldozott fel.
Elena ekkor már úgy remegett, mint egy kocsonya, ahogy Bonnie nagymamája elmondta a sztorit egyre jobban kezdett félni Klaustól, aki bármikor eljöhet érte, a hasonmás véréért. Hibridből egy is elég, nem kell hozzá sereg, hogy rettegjünk. Bárcsak Mikael még élne, akkor lenne rá esély, hogy megmeneküljön, de a barátai így is próbálnak segíteni, lesz egy tervük. Senkinek sem kell meghalni, együtt maradnak, Klaus nélkül.
- Miközben Bonnie és én varázsolunk addig Damon és a többi vámpírnak az a dolga, hogy kitépik a hibridek szívét vagy levágják a fejüket, ezzel a két módszerrel tudják őket megölni, és amikor sikerül ellopnunk a koporsókat, akkor mind itt lesz nálunk a házban, ide nem jöhet be hibrid, varázserővel van levédve a ház.
- Akkor Klausnak még négy testvére pihen a koporsókban? – kérdezte Elena, akinek eddig még nem állt össze a kép a fejében.
- Finn, Rebekah, Kol és Elijah, de rájöttünk arra, hogy Klaus valahol rejtegeti az anyját, Esthert. Igen erős boszorkány, és valószínűleg a hibrid fél tőle, különben már találkoztunk volna az anyjával..
-Ácsi! – szólt Damon a boszorkányra.
– Ha az ősökből egyszer kihúzzuk a karót, onnan nincs visszaút mi lesz, ha úgy döntenek és Klausnak fognak segíteni? Azért ők még is egy család, és azt se felejtsük el, hogy ha már az egyikük szabad, akkor nem fogja ott hagyni a többit a koporsókban.
- Damon, szerintem anyám tudja, hogy mit csinál, és egyáltalán az is csoda, hogy beléphettél a házunkba szóval, én a helyedben összehúznám magam, és csendben hallgatnám a tervet. – nézett mérgesen a férfira Bonnie.
-Köszönöm Bonnie, de ez teljesen jogos kérdés volt. Csak Elijahból fogjuk kihúzni a tört és, szót fogok vele érteni, viszont Klausnak nem fogjuk csak úgy egyszerűen a kezei közé adni a koporsókat. – nézett körbe mosolyogva a nagymama.
–Ám ne szaladjunk ennyire előre! Egyenlőre szerezzük meg az ősöket! Elena kedvesem, arról ugye tudsz, hogy te vagy a hasonmás? Nos ahhoz, hogy el tudjuk lopni a koporsókat szükségünk lenne a véredre. – ahogy meglátta a lány rémült, fehér arcát hozzátette. - Persze csak néhány cseppre.
-Persze…rajtam ne múljon, segítek. – mondta, bár nem volt biztos abban, hogy mire mondott igent, de ezzel is azt a célt szolgálja, hogy az anyjának segítsen így bármit megtesz érte.
-Rendben! Akkor nincs más dolgotok, csak szóljatok Stefannak, Katherinenek és Isobelnek, hogy holnap a Lockwood birtoknál találkozunk, ott ahol Klaus átváltozott. Damon odalépett Elena mellé, megfogta a karját és felhúzta a kanapéről.
–Mi megyünk! Gyere Elena. – sziszegte a lány felé, aki engedelmesen lépkedett a férfi után.
- Miért kellett így kirángatnod? – kérdezte meglepődve.
- Nekem nem tetszik, hogy csak így elengedjük majd az ősöket.
- Nem fogjuk őket, csak úgy elengedni, Damon. – nézett a férfira mosolyogva.
– Velük fogjuk megzsarolni Klaust. Tudod mi Bonnieval már ezt előre kiterveltük.
- A kis ravasz…ez már tetszik. – mosolygott vissza Damon, miközben Elena gyönyörű szemébe nézett. - Akkor mehetünk? - lépett oda a lány a kocsi ajtajához, majd megvárva Damon válaszát, beült a járgányba. -Természetesen. – ahogy ezt kimondta, már be is indította a kocsit és elindultak a Gilbert ház felé. -Köszönöm, a fuvart, bejössz? – mutatott Elena az ajtó felé.
-Benézek egy kicsit Isobelhez.
-Ja igen, a találka… – a lány nem ezt a választ várta, de annak örült, hogy törődnek vele. Amikor beléptek az ajtón Stefan fogadta őket a lakásban.
-Ó, sziasztok! Elég korán visszaértetek.
-Mit keresel itt? – kérdezte tőle Damon.
-Isobel hívott át, megbeszélni a tervet, és segítek nektek. Egyébként az én nevem Stefan Salvatore. – nézett Elenára. – Biztos hallottál már rólam.
-Nem vagy olyan híres öcsi, állj félre az útból nekünk most dolgunk van. – odébbtolta Stefant, amivel utat vágott maguknak Isobel szobája felé, ahol megállt és bekopogott az ajtón.
-Szabad! – ahogy elhangzott a nő válasza Damon már nyitotta is ki az ajtót.
-Megjöttünk! – lépett be a férfi a szobába Elenával a nyomában. -A boszorkány beszámolt mindenről, holnap van a nagy találkózó, lehetőleg annyira távol attól a lepukkadt háztól, hogy a hibridek ne vegyenek rólunk tudomást. – magyarázta Damon.
-Az én részemről rendben. De…- nézett a lányára a vámpír, nem akarta ráerőszakolni, hogy közreműködjön a tervükben, erről már a lánynak kell döntenie, aki csak bólintott, tehát segít ő is.
-Katherine hol van? – kérdezte a férfi.
-Kitalálhatjátok. – mondta Isobel.
-Aah, ezt nem hiszem el… tudtam, hogy nem bízhatunk meg benne, mindig a saját épsége az első, és még vámpírként is olyan gyáva, hogy könnyebb neki elmenekülni. – Damon összezárta az egyik öklét és beleütött a tenyerébe. – Nélküle is menni fog! –határozta el.
-Minden készen áll, holnap, úgy ahogy megbeszéltük…most kérlek haggyatok magamra. –közölte Isobel. Damon és Elena egyszerre indultak el az ajtó felé és az ujjuk összeért, ahogy a kilincs felé nyúltak, majd egymásra néztek, és végül a férfi kinyitotta az ajtót és gyorsan be is csukta maguk után. A lány tekintetével Stefant kereste, aki mindenbizonnyal már elhagyta a házat, és csak utána érezte magán az idősebbik Salvatore pillantását, de nem tudott ránézni mosolygás nélkül. Kedvelte Damont, a kellemetlen beszólásai ellenére is, de volt valami a férfiban…talán vele különösen figyelmes, és szerette, hogy meg tudja nevettetni. -Akkor ha már nincs rám szükség, mennék is. Elena a gondolkodásban alig hallotta meg amit Damon mondott, csak akkor reagált amikor már nyitotta volna az ajtót.
-Ne, várj Damon. – a lány valójában azt sem tudta, hogy ezt miért mondta, csak élvezni szeretné még a vámpír társaságát.
-Igen? – a férfi rögtön megfordult és odaállta a lány elé, aki hirtelen a kezéért nyúlt, és gyengéden megszorította.
-Köszönöm. – mondta Elena. –Köszönök mindent, hogy segítesz nekünk, és megvédesz engem.
-Ez természetes. –mosolygott a lányra, aki lassan elengedte a kezét. Damon elindult az ajtó felé, és amikor becsukta volna maga után még utoljára Elenára nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése