TVD - Terv 1.

A legeslegelső történetem, remélem tetszik olvassátok ! :)
Karakterek: Elena, Stefan, Katherine, Klaus, Isobel

„Pár napja költöztünk Mystic Fallsba. A város a vámpírokról híres. Anya ezért ragaszkodott ehez a helyhez, ő a vámpírokat tanulmányozza, de engem még a gondolattól is kiráz a hideg, hogy bármikor összefuthatok egy vérszívóval…félek tőlük. Nem tudom, hogy anya miért rajong ennyire értük, de ez már kezd betegessé válni, csak azért elköltözni egy olyan városba ahol szabadon járnak-kelnek a vámpírok, hogy anya kiegészíthesse a jegyzeteit. Tiszta őrület, egy porcikám sem kívánta ezt, de ha Isobel elhatároz valamit, annak úgy kell történnie…”

Ennek ellenére nagyon szerette őt. Elena az ágyán ült háttal nekitámaszkodott a falnak. Ásított egy nagyot, kimerült volt ezért már be is fejezte az írást, megfogta a naplóját és eltette az éjjeliszekrénye fiókjába, majd bebújt a puha takaró alá és azonnal elnyomta az álom, eközben a földszinten Isobel a nappaliban ült a kanapén és a vámpírokról szóló feljegyzéseit lapozgatta, amiket az évek során összegyűjtött. Valamiért nagyon érdeklődött irántuk, muszáj mindent megtudnia, amit kell mert az volt a hétpecsétes álma, hogy egyszer vámpírrá váljon. Hirtelen megakadt a szeme az egyik papíron, amire a következő volt írva: „Átváltozás: vámpír vért kell innod majd a halál után a teljes átváltozáshoz gyilkolnod kell…”
Isobel úgy érezte már nem kell sok minden a terve megvalósításához, egyre biztosabb volt a dolgában és a telefonért nyúlt, majd tárcsázta Stefan Salvatore számát…
Stefan éppen hazafelé tartott az újabban lopott kórházi vérrel amikor észrevette, hogy csörög a telefonja, amit gyorsan kirántott a zsebéből. A képernyőn Isobel neve látszott. Isobel?! Ez biztos ? Ilyen hamar elkészülhetett a tervével vagy mit akarhat?!
-Isobel? - hallatszott Stefan közömbös hangja a vonal másik végén.
-Kész vagy végrehajtani a tervet? - meg sem várva Stefan válaszát. - Katherine él még?
-Igen, él nagyon furcsáltam, nem változott semmit, ugyanolyan fiatal. Valami olyasmiről hablatyolt hogy egy boszorkány ismerősével alkut kötöttek, ami megfiatalítja őt, de ez kit érdekel ?! A lényeg, hogy megtaláltam.
-…
Isobel rövid szünetet tartott tudta, hogy a Klaussal kötött alku meg fog változtatni mindent. Az ősi vámpír már rengeteg szörnyű dolgot elkövetett ellenü,k amivel megkeseríthette az életüket, de nem fogják feladni, soha. Ezzel a tervvel egy kis időt nyernek, amíg felfedik Klaus igazi tervét.
-Holnap este 11-kor találkozunk a Lockwood birtok alatti barlangban, hozd a hasonmást is.- vágta rá Isobel határozottan, mielőtt meggondolta volna magát lerakta a telefont.
Elenának egyenlőre nem szabad tudni erről, de hogy fogom elmondani neki? Isobel egyre bizonytalanabb lett,de ha Elena élete volt veszélyben, akkor bármit képes lenne megtenni Klausnak.
Másnap korán reggel kopogtak a ház ajtaján.
-Nyitom! - Kiáltott Elena, és olyan sebességgel rohant le a lépcsőn hogy majd nem felbukott a saját lábában. Nyílt az ajtó. A küszöbön egy ismeretlen, ám jóképű alak állt.
-Üdv! - Biztos te vagy Elena! mosolygott. Én Klaus vagyok. Isobelhez jöttem, itthon van?
Elena még köszönni sem tudott, nagyot nyelt és csak odavágott egy „igent”.
-De modortalan vagyok, jöjjön be !
Isobel sétált ki a konyhából. -Elena ké….
A lélegzete is elakadt. Az ijedtségtől megszólalni sem tudott.
Elena nem tudta mire vélni a dolgot,Isobelre nézett majd az arckifejezéséből ítélve arra gondolhatott, hogy jobb ha elmegy. Elindult fel a lépcsőn közben végig az idegent bámulta, aki csak mosolygott rá.
-Miért jöttél?
-Ejnye Isobel, még csak meg sem látogathatlak?- kérdezte egy ravasz mosoly kíséretében.
-Térjünk a lényegre! Mit akarsz itt?!- kérdezte Isobel idegesen, aki minél messzebb tartózkodott Klaustól.
Az ősi vámpír odasétált a polchoz és ráérősen végigolvasta a könyvek címeit és higgadtan vissza kérdezett. -Mikor kapom meg a hasonmást?
Isobel gyorsan átfutotta a fejében a terv minden részét, tudta hogy készen állnak. Nyelt egy nagyot idegességében, amit talán még az ősi is hallott majd egyszerűen válaszolt: -Holnap.

-Rendben, holnap pontban éjfélkor add át, ha esetleg valami közbejönne, nem csak a hasonmás lesz az akit meg fogok ölni.- súgta oda Klaus Isobelnek.
-További szép napot!- mondta egy rejtélyes mosoly kíséretében miközben lassú léptekkel távozott.

Isobelnek le kellett ülnie ahhoz, hogy átgondolja. - Elena behívta Klaust és még talán egy boszorkány varázsereje is kevés lesz ahhoz, hogy ne tudjon bejutni a házba. Nem volt idő a töprengésre, mert az időponttal a terv is hamar elérkezett.
Este 11-kor ahogy megbeszélték Stefan ott volt Katherinevel a Lockwood birtokon,a barlang szája előtt. Stefan szorosan markolta Katherine csuklóját, hogy a lány ne tudjon elmenekülni. Nagyon dühös volt amiért Stefan iderángatta, egyenesen utálta ha valaki parancsolgat neki, ő az aki a tervet diktálja és rettegésben tartott mindenkit amíg Klaus fel nem tűnt.
-Mit akartok?!- kiabálta mérgesen. Megpróbált kiszabadulni Stefan erős kezei közül,de nem engedett a szorításon.

-Ez a terv kivételesen nem Klaus megöléséről szól. Elenát fel akarja áldozni, mert ő a hasonmásod, és azt nem tudja, hogy te még élsz. A segítségedet akarom kérni.-

-Hallgatlak…de csak 1 feltéttel teszem meg, bármit is akartok, változtassatok át vámpírrá.-
-Stefan megitat minket a vérével, téged elviszünk Klaushoz Elena személyében, amikor azt hiszi megtöri az átkot azzal, hogy megöl téged te átváltozol, Elena bent van a házban amíg ez lezajlik, az egyik boszorkány segítségével távol tartjuk Klaust a háztól, ha valami közbejön, de reméljük nem fog.
-Rendben.- mondta Katherine miközben lerázta magáról Stefan kezét. –De most komolyan ezért kellett iderángatnotok?! - nézett szúrosan Stefan szemébe.

-Katherine, ne csináld már ezt! Megkapod amit akarsz,vagy felőlem el is menekülhetsz! -megharapta a saját csuklóját és felemelte Katherine szája magasságába. –Te döntesz!
Katherine megfontolta a dolgot, végre átváltozik és akkor már senki sem fog neki parancsolgatni, szabad lesz és bosszút állhat ennyi elég is volt neki, rávetette magát Stefan csuklójára, és ivott a véréből.
Most Isobel következett. Ivott pár kortyot, majd elhúzta a fejét és megtörölte a száját.
-Siessünk, ne várakoztassuk Klaust! - Mondta határozottan Isobel.
Amíg mind a hárman elindultak a találkozóhely felé Klaus már előkészített mindent.
-Már azt hittem elfelejtettétek a mai találkát! - Mondta mosolyogva Klaus.
Stefan időközben lemaradt tőlük. Elég messze van ahhoz, hogy Klaus ne vegye észre a jelenlétét.
-Végignézed a lányod halálát?
Isobel nem válaszolt semmit csak odalökte Katherinet Klaus kezébe. Amikor a boszorkány elmondta a varázsigét Klaus átharapta Katherine nyaki ütőerét és a lány összeesett. Isobelnek könnybe lábadt a szeme, hogy a vámpír ne gyanítson semmit.
Klaus égnek emelt tekintettel átérezte az új erőt, végre megtörte az átkot. Letörölte a szájáról a vért majd pillanatokon belül átváltozott vérfarkassá és Isobelnek rontott. Éppen, hogy megharapta a nő már a földön feküdt ő volt az első akit az új hybrid élete alatt megölt, legalábbis azt gondolta és elégedetten távozott a véres helyszínről Stefan odafutott a földön elterülő két nőhöz és megvárta mire magukhoz térnek. Stefannak gyorsan járt az esze, minnél hamarabb el kell juttatnia a két nőt a Salvatore házba, ahol vért kaphatnak.
Amikor Isobel és Katherine magukhoz tértek a Salvatore házban, Stefan a pincéből hozott nekik a kórházi vérből és leült velük szembe a karosszékbe -Miután Klaus farkasként megtámadta Isobelt elfutott az erdőbe, és most itt vagyunk mindannyian vámpírként. -Honnan tudtad, hogy meg fog támadni?
-Klaus kiszámíthatatlan, csak gondoltam nem árt az óvatosság.
-Hm. De most vámpír vagy, na és ezt magyarázod ki Elenának? – húzta fel a szemöldökét Stefan és Isobelra mosolygott. – Vagy talán már tud rólunk?
-Isobel ezt előre tudta.- Szólt közbe Katherine.- Ő vállalta a kockázatot.
-Elena tud a vámpírokról, meg fogja érteni.
- Nem volt más választásom meghalok és sosem lát többet, vagy meghalok és élem ezt az életet vámpírként.
-Klaus még nem vette észre, hogy átvertük, de nem fog neki sokáig tartani mire rájön.- váltott témát
-Van valami tervetek ?- Kérdezte Katherine miközben elnyúlt a kanapén, mint akinek jobb dolga sem lenne.
-Szóval akkor még sem menekülsz el Katherine ?- Kérdezte tőle Stefan.
-Éljük az életünket, és amikor Klaus felbukkan talán segíthetek megölni.- Sejtelmesen mosolygott Katherine.