TVD - Terv 4.

Hali!!! Nem tudok mit hozzáfűzni, olvassátok ! :)
Karakterek: Elena, Bonnie, Isobel, Benett nagyi

A fiatal vámpír kényelmetlenül érezte magát ebben a helyzetben. A boszorkány teljesen úgy beszélt, mintha már elég régóta ismernék egymást, de Isobel semmit sem tud róla. –Lehet, hogy összekeveri valakivel? Úgy gondolta, hogy nem volt érdemes eljönni ide, ha ez  a nő csak a bolondját járatja vele mert érezte, hogy olyat fog hallani tőle amit nem szeretne.
- Honnan ismer engem? – kérdezte Isobel kíváncsiskodva.
- Jó információim vannak, legyen elég az, hogy tudom ki maga és azt is tudom, hogy egy olyan gyűrűért jött, amit a vámpírok viselnek azért, hogy megvédje őket a napfénytől. – szúrósan a vámpír szemébe nézett, hogy halljon tőle valami magyarázatot, hogy honnan gondolta, hogy meg is kapja a gyűrűt. Bár az idetévedt vámpírok most pont kapóra jönnek a bosziknak.
- Igen, ezért jöttem és sajnálom, hogy csak így behívattam magam. –nézett vissza rá komoly arccal, mert nem akarta kimutatni, hogy mit érez. Valójában félt egy kicsit a hölgytől, akinek akkora ereje lehetett, hogy egy kisebb sereg vámpírral is elbírt volna, akkor ő mit keres még itt?!
- Ó, de hogy, semmi gond örülök magának és Damon Salvatore jól tette, hogy nem lépett a házam tájékára, tudja a múltunk elég zavaros volt ráadásul voltak összetűzéseink.
Isobel már fel sem merte tenni a kérdést, hogy Dammonnek miért kellett kint maradnia, mert tudta, hogy a válasz úgy sem lett volna egyértelmű.
- Helyezze magát kényelembe! – mutatott a kényelmesnek tűnő kanapé felé. – Tehát térjünk a lényegre! Bonnie és én már régóta egy nehéz varázsigén dolgozunk, ami már működőképes. Tegyük fel, hogy én elkészítem magának a gyűrűt és ezt a vámpír barátaival meghálálják egy szívességgel! Ugye hallott már Klausról? – a nő tudta, hogy Isobelnek teljesítenie kell, amit kér tőle, mert ha ide eljött a gyűrűért, akkor fontos neki, hogy megkapja.
- Természetesen tudom ki az a Klaus, de mondja, mit kell tennem a gyűrűért cserébe? – a vérszívó remélte, hogy Stefan és Damon nem most fogják cserbenhagyni, mert az ő segítségükkel talán sikerülni fog az, amit a Benett nagyi akar.
- Klausnak van négy koporsója, amiket egy régi lepukkadt házban tart az erdőben és azt szeretném, hogy segítsetek nekünk ellopni ezeket.
- Micsoda?! Hogy lopjunk egy hibridtől?! Az lehetetlenség lesz. – ezt már inkább magának mondta, minthogy az idős nőnek, mert ha ezt a szívességet teljesíti, akkor lesz még pár dolog, amit eltitkolhat Elena elől egy időre, persze akkor, ha túlélik. Gyorsan levezetik a tervet utána szép sorjában mindent elmond Elenának és folytatódik tovább a felhőtlen életük. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor már régen túljutottak volna az egészen, de sajnos ez nem tündérmese volt, ahol a gonosz mindig bűnhődik, mert itt Mystic Fallsban mindig az ártatlanok bűnhődnek, és ha sokáig húzza még ezt a titkolózást, akkor már lesz egy ok amiért bűnös lesz és persze jönnek a következmények. Elena okos nő, ha nem mondja el neki az igazságot, akkor előbb vagy utóbb saját maga fog rájönni, hogy egy vámpírral lakik egy fedél alatt és akkor jön majd az a rész amikor Isobel magyarázkodhat vagy még jobb: Elena otthagyja őt egyedül.
- Nos, mit gondol? Ha a barátaival belemennek a tervbe és sikeresen végrehajtják utána megkapja a gyűrűt, addig nem ígérhetek semmit.
- Mi lenne a feladatunk? – Isobelnek még gondolkodnia sem kellett az ajánlaton mert tudta, hogy bármit is akar a nő eleget kell tenni a kérésének, mert nem élhet sötétbe burkolózva az örökkévalóságig.

Amíg a boszorkány és a vámpír tanakodtak, addig a Gilbert házban a csendet a lányok beszélgetése zavarta meg az emeleten.
- Szóval..akkor anyud hova is ment? – kérdezte Bonnie, aki már kényelembe helyezte magát Elena puha ágyán és az ott pihenő macit kezdte el babrálni.
- Nem tudom, mostanában elég sok dolga van és nekem semmiről sem számol be…olyan titokzatos, rá sem ismerek. – mondta búslakodva a lány miközben kisimította az ágyneműjét és leült az ágya szélére. Legalább most itt volt neki az újdonsült barátnője akivel bármit megoszthatott, mert tudta, hogy az köztük marad. – Pár nappal ezelőtt itt hagyott egyedül a házban egy számomra ismeretlen pasassal, de elvileg ők ismerik egymást és jobbnak látta, ha este itt őriztet vele. – Elenát kissé feldúlta ez a visszaemlékezés, hogy az anyját ennyire nem érdekli, hogy mi van vele. – Azt gondolták, hogy egész jó terv, ha beállít ide egy idegen, aki Isobellel akar találkozni miközben az isten tudja, hogy hol volt ő akkor, és elfecsegi velem az időt, és hirtelen lelépett, amikor anya hazaért. – közölte barátnőjével az eseményeket.
Bonnie már jobbnak látta közbeszólni, mielőtt Elena felrobbanna.
- Kivel hagyott itt Isobel? – erre a részletre nagyon kíváncsi volt a boszi.
A lány már kezdett lehiggadni és nem is zavartatta magát, rögtön rávágta a nevet.
- Damon Salvatoreval.
- Miii?! Ez most komoly?! Anyud bunkóbb alakot nem tudott találni?! – kérdezte szinte kiabálva Bonnie, akit nagyon megdöbbentett ez a név. -Miért pont Damon?! Mi köze van Isobelnek Damonhöz?!

- Bunkó?! Ugyanarról a Damonről beszélünk egyáltalán? – Elena majdnem leesett az ágy széléről, annyira meglepődött a barátnője reakcióján. Ugyan miről beszél Bonnie? Legalább Damont ne kelljen belekeverni az Isobeles dolgok közé, és remélte hogy a barátnője nem fogja ezt tenni, mert csak most sikerült neki teljesen lehiggadni, és nem hiányzik, hogy megint felhúzza magát valamin.
- Igen, Damon Salvatore: a legbunkóbb emberek közé tartozik és ha nem sikerül neki az amit a fejébe vett, akkor képes egy rántással kitörni a nyakad gondolkodás nélkül. Tudod amolyan „előbb cselekszem, aztán gondolkodok” típus. Azt ajánlom, hogy legyél vele távolságtartó, nem szeretném, hogy bajod essen.
Bonnienak sikerült kihozni a sodrából a barátnőjét, aki ezt nem hagyhatta szó nélkül.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Egyáltalán nem bunkó, sőt nagyon figyelmes alak és egy szóval sem mondtam, hogy nem éreztem jól magam vele! – a nő most olyat is kimondott hangosan, amit magának sem mert bevallani, de Bonnie véleménye kihozta belőle, és talán ő sem gondolkodott, amikor kimondta ezeket a szavakat, most akkor olyan volt mint Damon?! A férfi lehet,hogy csak vele volt ilyen kedves? De gyorsan elhesegette a gondolatot, mert nem szabadott volna a legjobb barátnőjére így rátámadni.
- Nagyon sajnálom! – nézett rá a barátnőjére, és a szeméből látszott, hogy tényleg nem ezzel a hangsúllyal szerette volna közölni, amit gondolt.
- Ugyan már! Semmi gond, és tudod én sajnálom, van most elég gondod, ez nem volt szép tőlem.
- Mindegy, felejtsük el! – mondta mosolyogva a nő. – Hozok fel innivalót! Ne tűnj el! – kacsintott Elena a barátnőjére majd elindult az ajtó felé.
- Szóval…jó volt Damonnel beszélgetni? – kacsintott rá vissza Bonnie, és elmosolyodott, amikor barátnője Damon nevének hallatára megperdült és elpirult.
- Hozom az innivalókat. – mondta zavarban Elena és mosolyogva elindult lefelé a lépcsőn, átvágott a nappalin és egyenesen a konyha felé tartott. Odaérve a hűtőhöz kivett belőle egy doboz narancslét, kinyitotta a szekrényt és levett 2 vékony üvegpoharat, majd megtöltötte őket üdítővel. Amikor kiürült a doboz, megfogta azt, hogy kidobja, és mikor felnyitotta a kuka tetejét szinte megdermedt a látványtól, az arca elfehéredett és a doboz kiesett az ujjai szorításából. A kukában átlátszó tasakok voltak belegyömöszölve, amikből még csöpögött a vér, és a nyitott szemetes oldalán lassan folyt le.
- Boooooonnie! – kiabálta Elena megrémülve, aki még megmozdulni sem tudott a látványtól és talán még levegőt is elfelejtett venni.
Bonnie ahogy meghallotta barátnője rémült hangját, azonnal felpattant az ágyról és futott le az emeletről.